Ma is rengetegen választják életmódszerűen a cinizmus akolmelegét, de mi történik akkor, ha a megkeseredett, középkorú özvegy férfi álarca mögé nézünk? Ricky Gervais stand-up komikus hatrészes, összesen háromórás sorozata az év egyik legjobb meglepetése a Netflixen: nincsenek benne nagy igazságok, viszont árad belőle az életszeretet, ami miatt engem is többször magával ragadott az After life. 

Szél Bernadett független képviselőként, meghatározó ellenzéki politikusként az egyik leghitelesebb arc a közéletben. Igazi harcosnak tűnik, (éppen a fóti gyermekotthon bezárása körüli egyre gyanúsabb mutyizást deríti fel, kamupárt-kisokost posztol, töretlenul számonkéri Paks2-t), ezért is akartam találkozni vele, és kötetlenül beszélgetni. Inspiráló, energikus személyiség, meglepően őszinte interjú született.

Nehéz erről a könyvről és sorozatról írni, sok szempontból. Megterhelő, masszív anyag, aminek persze van cselekménye, de mégsem a történet lesz az, ami miatt az Éles tárgyak (Sharp objects) mérföldkő a kultúránkban. Sokkal inkább az aprólékos, részletes bemutatás miatt,  a generációkon átívelő, öröklött traumáknak, és a fojtogató, izzadságfoltos csendnek. Az Éles tárgyak nálam az év csúcspontja volt sorozatok és könyvek között, azt meg nem gondoltam volna, hogy közvetlenül utána még egyszer találkozom a témával horrorként, a The Haunting of Hill House-ban is (egy következő poszt témája lesz). 

Olyan ellenségeskedés zajlik dohányosok és nemdohányosok között, hogy csak fogom a fejem, különösen, mióta Lázár János  bejelentette, hogy a 2020 után születetteknek tilos lesz dohányozniuk. Örülök, hogy sokan aggódnak mások és a saját egészségükért, mondjuk az már sokkal jobban zavar hogy idedobták ezt a gumicsontot, és folyamatosan emelik a cigaretta jövedéki adóját. Tudom, hogy ez egy bevett módszer a dohányzás visszaszorítására (uniós vállalás is),  de az emberek előbb-utóbb átszoknak a sodort cigire, majd a feketepiac is fellendül, és persze lesznek, akik leszoknak. 

Először is le kell szögezni, hogy Párizs nem olcsó, és akkor nagyon finom fogalmaztam - az átlagosan 180 ezres hazai fizetésekhez viszonyítva pedig végképp nem az. A Champs-Élysées-n az ingatlanárak a világ második legdrágábbjai, és még egy egyszerű kávé is három eurónál kezdődik. De! Adok pár tippet, amivel sokat spórolhatsz időben és pénzben is, hogy aztán megadd magad a fények városának (azt hittem romantikus túlzás, hogy így hívják, kiderült, nem az, mert minden fényben úszik), Európa New Yorkjának - az októberi hosszú hétvégén Párizsban töltöttem pár napot.

Itt a Luxembourg-kertben vagyok éppen nagyon boldog

Az ítélkezés korában élünk. A legtöbb tulajdonságunkról van az embereknek kialakult véleményük, különösen, ha nem átlagos jellemzőkről van szó. Ehhez természetesen nem kellett az emberiségnek 2018-ig várnia, a társadalom tagjai mindig összehasonlították/méricskélték egymást, viszont az elmúlt pár év internetes kommentkultúrája, az önjelölt véleményvezérek megjelenése és a már sokat hangoztatott netes anonimitás sokat lendített azon, hogy boldog-boldogtalan bepötyögje a véleményét, és az érintett személy komolyan is vegye az arctalanságba burkolózó kritikákat.

Tegyél félre minden szkepszist az A Star Is Born (Csillag születik) idejére és élvezd, hogy egy szívvel-lélekkel összerakott szuperprodukciót láthatsz. Elöljáróban: igen, Gaga jó színésznő és Bradley Cooper sokkal több egy újabb hollywoodi filmsztárnál (ahogyan a Másnaposok óta elkönyveltem magamnak.

A női szexualitás sokkal komplexebb, mint eddig hittük - egy 2015-ös Journal of Personality and Social Psychology-tanulmány a heteroszexuális irányultsággal kapcsolatos tabukat döntött meg. A kutatás azzal az újszerű megközelítéssel állt elő, hogy a nőknek egyaránt mutattak heterokat és meleg párokat ábrázoló szexuális tartalmakat, vizuális ingereket, de ezúttal a kutatók nem arra támaszkodtak, hogy az alanyok saját bevallásuk szerint izgatónak találták-e a tartalmakat. A műszeres vizsgálatok során kiderült, hogy a résztvevő nők teste érzékenyen, izgalommal reagált mind a hetero- és a homoszexuális ingerekre.

Photo by Dimitar Belchev on Unsplash

Annyira eszemben volt ébredéskor, hogy ne bőrcipőben induljak el, mert este lesz az a vegán vacsora. Jobban kellene figyelnem, mi vár rám aznap. Tudom, hogy kellene, de nem vagyok képes megválni ettől a bőr bokacsizmától, annyira szép, vágyat ébreszt bennem a puszta látványa is, hogy hordjam, mutogassam, a bőr illata, a törések vonalai az anyagon...

Szeretnék vegán lenni, de sajnos nagyon szeretem a húst. Pár napig bírom a szóját és társait, aztán mint valami hiéna tépem fel a hűtőt maradék sülthús után kutatva.

Photo by Hanna Postova on Unsplash

Lana Del Rey - Mariners Apartment Complex

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mekkora a persona rész a Lana Del Rey-jelenségben, de őszintén szólva, teljesen mindegy is, amíg ilyen zenékkel folytatja. Egyrészt libabőrös leszek minden alkalommal, ha ezt a hangszínt meghallom, másrészt határozottan a világosság felé tart az énekesnő:  már a tavalyi Lust for life lemez idején is sikerült a szomorúan búgó, zeneileg mindig tökéletes skatulyából kilépve valami újat mutatnia és frissebb hangzás felé tartani. A szövegek minden Lana albumon zseniálisak, tele metaforákkal: ez most sincs másképp, a Mariners Apartment Complex Lana Del Rey személyes fejlődéstörténetének egy darabja, pont az a szám, amire a világ késő huszasainak, harmincasainak szüksége van.