Tegyél félre minden szkepszist az A Star Is Born (Csillag születik) idejére és élvezd, hogy egy szívvel-lélekkel összerakott szuperprodukciót láthatsz. Elöljáróban: igen, Gaga jó színésznő és Bradley Cooper sokkal több egy újabb hollywoodi filmsztárnál (ahogyan a Másnaposok óta elkönyveltem magamnak.
A Star Is Born remake-jét Cooper hosszú ideje érlelgeti magában: az ugyanilyen című, eredetileg 1976-os film Barbra Streisand és Kris Kristofferson főszereplésével készült, az ötvenes években pedig George Cukor látott fantáziát a sztoriban és forgatott belőle nagyjátékfilmet. Tulajdonoképpen az elmúlt generációknak megvan a saját Star Is Bornja. Bradley Cooper először mutatkozott be íróként, rendezőként, és a film minden percén látszik, hogy igazi szerelemprojekt volt neki (korábban Clint Eastwood akarta megcsinálni a filmet, ebből aztán nem lett semmi).
Ally szerepére először Beyoncét nézték ki, de végül Lady Gaga volt az, aki lenyűgözte Coopert. Cooper és Gaga szívmelengető nyíltsággal és szeretettel beszélnek egymásról minden interjúban, Gaga mindig elmeséli, hogyan kerültek egy hullámhosszra. Cooper elment Gaga házába a Star Is Born ötletével, ahol az énekesnő tésztakaját melegített fel neki, majd leültek a zongorához és Bradley énekelni kezdett. Gagának pedig leesett az álla attól, hogy Cooper mennyire jó énekes. Hamarosan elkezdődött a közös munka, és egy dologban megállapodtak:
Bradley Gagát teljesértékű színészként, Gaga pedig zenészként fogadta el Coopert (ez nem mellesleg erős esszenciája az egész filmnek).
A Star Is Bornban egy alkoholista countrysztár (Jackson Maine - Bradley Cooper) megismerkedik egy feltörekvő énekes/dalszerző lánnyal, Ally-vel (Lady Gaga). Gondolhatod,hogy jaj, mennyi ilyet láttunk már, összejövés, megcsalás, drog majd nagy konzekvenciák levonása a film végén, hogy hát múlik az a rohadt idő, és mégiscsak egymással kellett volna megöregednünk.
Tartottam tőle, hogy ezen a szinten is fog maradni a film, ehhez képest jól telebőgtem egy teljes csomag papírzsepit.
Jackson Maine: Hey?
Ally: What?
Jackson Maine: I just wanted to take another look at you.
Az az érdekes, hogy a legkönnyedebbnek tűnő emberi érzésekről szól, mégis ezekről a legnehezebb beszélni, pláne úgy, hogy ne a szokásos közhelyeket puffogtassák el.
Mindannyian sejtjük, hogy a showbusiness világa a háttérben tele van drámákkal, személyes tragédiákkal, akárcsak bármelyik másik emberi közösség, itt nem a mindennapi robot, hanem az illúziógyár takarja el ezeket.
A film egy kellő érzékenységgel összerakott utazás az önkifejezés nehézségeiről, aminek átérzéséhez nem kell világsztárnak lenni: vajon meddig lehet elrejteni saját magunkat a világ elől? Egy életen át? Ha igen, az akkor is utat fog találni magának, de akkor már lehet, hogy súlyos depresszió, addikciók formájában - szerencsésebb esetben pedig a tehetség kibontakoztatásával, ahogyan az Ally-vel is történik. Jackson az első, aki hinni kezd Ally-ben, aki mindaddig úgy gondolja, hogy a külseje miatt sosem lenne esélye zenészként a színpadon. Amikor Ally először lép a saját számával Jackson mellé a színpadra, mindannyian átérezzük a helyzetet: vagy előhívjuk mélyről azt a kisgyereket, aki fesztelenül imád szerepelni, vagy maradunk bent a saját odúnkban, ahova lehet, hogy egy idő után senkit sem fogunk beengedni.
Gaga nagyszerű színész: többször elmondta, hogy kihívás volt neki a szerep, mert a karaktere egyáltalán nem hisz magában, ő viszont a karrierje kezdetén buldózerként menedzselte saját magát. Gaga egész karrierjét áthatja a kedvesség, a megértés, az elfogadás szándéka, ez a kifinomult érzékenység pedig a játékában is ott van: már a film elején, amikor Ally és Jackson az öltözőben beszélgetnek, a kamera rácuppan Gagára, aki pontosan hozza a zavarban lévő ember viselkedését, macerálja magát, nem ad egyértelmű válaszokat, ide-oda pillant zavartan - rögtön az elején megvett a film ezzel a jelentéktelennek tűnő, mégis a két karakter kapcsolatát megalapozó jelenettel. Egyértelmű volt, hogy innen még beljebb megyünk.
(*imádom ezt az egyszerű, gyönyörű számot)
Jackson ezzel szemben nemcsak személyes, hanem a karrierjét beárnyékoló problémákkal küszködik. A hallása tulajdonképpen megromlott, az állandó fülzúgás mellett élete egyetlen tartós társa, az alkohol nyújt menedéket neki. Külön érdekesnek találtam, hogy a közönség nevetett a moziban azoknál a részeknél, amikor Jackson valahol istenesen berúgott és összedőlt, leesett valahol, vagy éppen még az Ally-vel való első szex izgalma sem tudta ébren tartani, annyira részeg volt. A kultúránkban humorosnak számít alkohollal kapcsolatos történeteket mesélni, miközben szépen-lassan az egymillió alkoholista országává válunk. Persze ez nem specifikusan magyar probléma,
egyetemes nyelven beszél erről a film, nem bagatellizálja a függőség súlyosságát.
Az addikciókkal, mentális zavarokkal küzdő embernek segítség kell, a szuicid hajlamokat komolyan kell venni, nem pedig úri passzióként megbélyegezni, nevetségessé tenni.
A két szereplő közötti kémia tagadhatatlan, nem tudom elképzelni, hogyhogy nem jöttek össze a forgatás végére: az intim jelenetek valóban intimek, picit látunk Gaga testéből, pont annyit, hogy az még inkább erősítse Jackson és Ally közötti mély elköteleződés érzését.
A zeneírásban Gaga és Cooper is részt vettek, külön érdekesség, hogy MINDEN élő zenei betét elhangzott a valóságban is, több fesztiválon rögzítették a felvételeket, például a Glastonburry-n. Cooper saját maga énekel, gitározik minden számban, Gaga meg hát Gaga, aki az utolsó nagyjelenetben olyat énekel, hogy a hátam is beleborsózik.
Nagyon olcsó lenne, ha most ideírnám, hogy A Star Is Born, de mégis ez az igazság, bár inkább két sztár született újjá.
Kövess Instagramon is >>
lánylétedre a Facebookon is >>
5 hatékony arcápoló 5 ezer forint alatt >>
Olvass még!
Éhség 18+ (novella) >>
Kommentek