Az ítélkezés korában élünk. A legtöbb tulajdonságunkról van az embereknek kialakult véleményük, különösen, ha nem átlagos jellemzőkről van szó. Ehhez természetesen nem kellett az emberiségnek 2018-ig várnia, a társadalom tagjai mindig összehasonlították/méricskélték egymást, viszont az elmúlt pár év internetes kommentkultúrája, az önjelölt véleményvezérek megjelenése és a már sokat hangoztatott netes anonimitás sokat lendített azon, hogy boldog-boldogtalan bepötyögje a véleményét, és az érintett személy komolyan is vegye az arctalanságba burkolózó kritikákat.

Itt van máris a feminizmus. Mivel nincsenek egyértelmű szabályai, mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy ki számít jó feministának, a különböző kritériumokkal pedig tele az internet.

Csakhogy feministának lenni nem egyféleképpen lehet.

Amikor férfitól érkezik elvárás erre vonatkozóan, ugye nem kell elmagyarázni a dolog iróniáját; a nők ugyan máshogy fejezik ki, de szintén hajlamosak nagyon konzervatív érvek mentén felsorakozni, ha arról van szó, mit kell(ene) tenni a női egyenjogúságért.

Először is, fogalmam sincs, hogyan hiheti azt bárki, hogy a feminizmusnak mára nincsen dolga, és hogy vannak benne a fekete meg a fehér elvek, melyek mentén inkább az iráni nőket kellene  felszabadítani, mert “a feminizmusnak nem a Starbucks-kávézókban van dolga”. Ezt a mondatot Puzsér Róberttől hallottam nemrégiben egy beszélgetésben, és úgy gondoltam, nem hagyhatom reakció nélkül.

Az iráni nők felszabadítását követelni Európából körülbelül ugyanazt a gőgöt sejteti, mint amikor a gyarmatosítók civilizálni akarták az őslakosokat.

Hogy a feminizmusnak van  dolga Iránban, az nem kétséges, a XX. század eleje óta nagyon erős mozgalmi gyökerei vannak, jelentős oktatási fókusszal. Tudtad például, hogy Iránban több egyetemen is oktatnak master szinten women’s studies-t? A helyi feministáknak persze még mindig rengeteg dolguk van: Iránban a nőket még mindig halálra kövezhetik hűtlenségért, nemrégiben pedig hatalmas vihart kavart a nemzetközi sajtóban is Tara Fares halálának híre, aki iraki Instagram-celebként sokakat provokált megjelenésével.

Photo by Jerry Kiesewetter on Unsplash

Az iszlám világban a feminizmusnak nagyon sajátos jellegzetességei vannak, sokszor ezek a nyugati feminizmussal teljesen ellentétesek, ráadásul komoly eredményeket tudnak felmutatni. Igen, irtó pici lépés, a tömegmédia ezt a hírt kapta fel, de végre eltörölték Szaúd-Arábiában azt az agyrém törvényt, mely szerint a nők nem vezethetnek autót az országban, az oktatáshoz és a legtöbb egészségügyi szolgáltatás igénybe vételéhez sem szükséges már a férj/gyám beleegyezése. A gyám intézménye egyébként is megosztó kérdés a nők körében Szaúd-Arábiában, mert sokan nem az elnyomás, hanem az óvó szeretet megnyilvánulásaként értelmezik az állandó felügyeletet. Mindemellett ma már több a diplomás nő mint férfi. Nem kérdés, hogy óriási emberi jogi munka vár még a Közel-Keletre is, a bonyolult nemzetközi és belpolitikai helyzet pedig természetesen nem kedvez a szilárd értékrend kialakulásának, mint ahogyan az sem, hogy az állandó feszültségek légkörében az emberi természetnek a túlélésre kell törekednie.

Ahogy a fenti Puzsér-idézet szól, miszerint “a feminizmusnak nem a Starbucks kávézókban van dolga”, azt kell mondjam, hogy nagyon is van dolga a Starbucks kávézókban, a Budapesten kívüli Magyarországon, az iskolákban, az otthonokban.  Attól még, mert nem beszélünk róla, ott van a fiatal csaj, akit kiröhögnek, mert fotózkodik a sütőtökös lattéval, és akiről nem sejtjük, hogy nem mer hazamenni, mert a barátja/férje/apja, anyja megveri és/vagy állandó lelki terrorban tartja. Ha arra gondolunk, hogy harmincan ülnek egy ilyen kávézóban átlagosan, jó eséllyel van köztük öt olyan nő, aki ismeri a partnere általi bántalmazás valamilyen formáját (16Akciónap). Valószínűleg találunk olyan férfit a Starbucksban is (okmányirodában, szupermarketben, kocsmában), aki hatalmas frusztrációban él, mert nem tud megfelelni a férfiasság mércéinek, és nem talál magának való közösséget, és simán találhatunk egy Starbucksban is olyan LMBTQI embert, akinek már megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata. Ezeken a területeken (nők helyzete, maszkulinitás, LMBTQI emberek) a feminizmusnak igenis van dolga, és az emberek, akik képesek változni és változtatni, ott ülnek a Starbucksban, állnak sorban a boltban, vagy éppen ülnek esténként a tévé előtt.

Photo by Sharon McCutcheon on Unsplash

Tényleg azt gondoljuk, hogy a választójog megszerzésével néplelket és világrendet reformáltunk meg? Hogy a nők Magyarországon 1945-ben megkapták az általános, egyenlő választójogot, majd onnantól kezdve húztak el vonalat, és nem a férfiak kölyökkutyáiként kezelték őket (Svájcban ugyanez csak 1971-ben történt meg, teljes körű alkalmazása pedig csak a kilencvenes évek elején!)? A társadalmi rend változása sajnos ennél sokkal lassabb folyamat - a nemek alá-fölérendeltségére épülő hatalmi struktúrák újragondolásához hosszú-hosszú évtizedek (évszázadok) szükségesek, mert az éppen fennálló normarendszerek mélyen és gyökeresen beágyazottak a mindennapjainkba, az életünk alapvető pilléreit, eleve elrendelt szerepeit osztják le, és a szocializáció alapos munkát végez: az egyénnek teljesen természetesnek tűnhet a társadalomban elfoglalt helye.

Hogy 2018-ban ki, hogyan lesz feminista, arra rengeteg lehetőség kínálkozik, a feminizmus lényege az önrendelkezés visszaszerzése.

Photo by Josh Howard on Unsplash

A nyugati civilizációban a külső megjelenés általános fokmérője a jóllétnek, de ehhez nem kell 2018-at írnunk, már az ókori Egyiptomban is megmutatkozott az emberiség nárcisztikus mivolta (amivel semmi gond nincsen). Ennél azonban sokkal többet is jelent a nőknek az önkifejezés külsőségekben való megélése: egyrészt remek szórakozás, ami  simán része az emberi természet játékosságának, hiúságának, a divatban pedig komoly művészi koncepciók és az önkifejezés szabadsága mutatkozik. A divat hosszú ideig a nők egyetlen (na jó, a kevés közül az egyik) eszköze volt az önkifejezésre, ennek hagyományai pedig ma is jelen vannak a kultúránkban (ha már Iránról volt szó, gondoljunk csak a kötelező kendőviselésre, amit rengetegen úgy játszanak ki, hogy amerikai luxusmárkák logóit, a popkultúra celebjeit hordják a kendőkön, az Instagram tele van iráni beauty bloggerekel).

Rakódott rá jókora elváráshalmaz, hogyan kell egy nőnek jól kinéznie/viselkednie, persze ez sem egy homogén csomag, így teljesen abszurd elvárás megfelelni neki. Akkor válik ez érdekessé, ha egy nő nem az általános kánon szerint alakítja a külsejét, hanem visszaveszi a rendelkezést a saját teste fölött, és a saját szabályai szerint határozza meg a külsejét. Van, aki öltönyben jár, más sosem sminkeli magát, valaki pedig a nap minden percében tűsarkú cipőben szeret járni, megint másik harmincévesen plasztikai sebészhez jár - mindegyiküket meg fogja szólni előbb vagy utóbb valaki, ezzel pedig a pont a feminizmus lényege veszik el.

Ezt olvastad? >> 

Itt a kulcs a női orgazmushoz >>

Photo by Clarke Sanders on Unsplash

Nem elvárásokat kell megfogalmazni arról, hogyan nézzenek ki a nők, mit csinál egy igazi férfi, ugyanis ezek egyszerűen nem teljesíthetőek, mert az életünk döntései nem épülhetnek mások igényeire. Mindenki a kontrollt, és a saját erejét igyekszik megszerezni, fenntartani ebben a társadalomban - ha folyamatosan passzív, az önálló döntésre képtelen állatkáknak állítjuk be a nőket, akik nem elég jó feministák, mert, mondjuk, botoxot rakatnak az arcukba, vagy nem a nyugati feminizmus értékrendjét képviselik, azzal csak kontraproduktívvá válik a helyzet, és ugyanott vagyunk, mint azok, akik szerint a nőknek a konyhában a helyük (és bizony szép számmal vannak még ilyenek) - meg akarjuk határozni, milyennek kell lennie egy nőnek.

Sokszor a nők vagy éppen a férfiak azért gúny és megvetés alanyai, mert nem felelnek meg az aktuális igazi férfi és igazi nő ideáloknak. A női test felszabadítása sokkal több egyszerű hiúsági kérdésnél, és egyáltalán nem merül ki abban, hogy használnak-e az adott sztár címlapfotóján Photshopot, és ha igen, mennyire, mert persze van, aki ennek meghatározására is mértékrendszert képes felállítani. A test politika, a jelentősége pedig nem merül ki retusálási kérdéskörökben és bőrápolásban.

Nem léteznek heterok egy friss kutatás szerint >>

Photo by Jessica Podraza on Unsplash

Senkinek se hagyd, hogy megmondja, hogyan legyél jó feminista, mert ez a kategória nem létezik,

mint ahogy az igazi nő mítosza sem. Az én feminizmusom a nők és férfiak, transzneműek önrendelkezésének visszaszerzéséről - megtartásáról és a kedvesség újratanulásáról szól.

A lánylétedre a fentiek mentén íródik a továbbiakban is. Tarts velem, mert sok mindent tartogatok a következő hónapokra!

Szeretettel,

Kitti

Nem szoktam le a dohányzásról, és nem szégyellem >>

Kövess Instagramon is >>

lánylétedre a Facebookon >>

Olvass még!

Éhség 18+ (novella) >>

Lányok, ki lesz önző helyettetek? >>