Ma is rengetegen választják életmódszerűen a cinizmus akolmelegét, de mi történik akkor, ha a megkeseredett, középkorú özvegy férfi álarca mögé nézünk? Ricky Gervais stand-up komikus hatrészes, összesen háromórás sorozata az év egyik legjobb meglepetése a Netflixen: nincsenek benne nagy igazságok, viszont árad belőle az életszeretet, ami miatt engem is többször magával ragadott az After life.
A sorozat erőssége egyben a főhős esendősége: a frissen megözvegyült Tony elhatározza, hogy felesége halála után többé nem keresi mások kedvét, és bármit kimond, ami az eszébe jut, nem törődve azzal, hogy mit okoz ezzel a környezetében élőknek. Tony egy kisvárosi lapnak dolgozik, amit ki nem állhat, mert kispolgári témákat kell megírnia, szuicid hajlamai pedig időről időre felbukkannak, de végül mindig a kutyája az, aki miatt úgy dönt, hogy tovább folytatja az életét. Azt hiszi, nincs mit veszítenie: kipróbálja a heroint, megfenyeget egy kisgyereket, a depresszió sötét zugaiba visz el minket. Már csak azért is nehéz elvonatkoztatni Gervaist a filmbeli karakterétől, mert a valóságban is hasonló körülmények között él, kivéve, hogy ő és a partnere mai napig együtt vannak. Ricky Gervais a The Office vagy az Extras sorozatok alkotójaként már bizonyított, így ha önálló produkcióval jelentkezik, arra mindig érdemes odafigyelni.
A dialógusok kissé stand-upszerűek, Ricky Gervais gyakorlatilag önmagát alakítja a sorozatban.
A kiégett, cinikus ember álarca mögött a legtöbbször hiperérzékeny, a világ impulzusaira nyitott és empatikus ember rejtőzik, és ezt az After Life is remekül igazolja.
Tony a legváratlanabb karaktereken keresztül jut el oda, ahol újra felfedezi az életnek azt az oldalát, ami miatt megérti, miért akar mindenki bekerülni a helyi, városi újságba. Fontos fordulópont ez: a főhős megérti és értékelni kezdi azokat a körülötte élő embereket, akiket korábban komplett hülyének nézett, ez pedig napjainkban talán az egyik legfontosabb lépés amit azért tehetünk, hogy együtt tudjunk élni egymással. Ha nem is lesznek barátok, Tony észreveszi, hogy minden ember valósága egyedi, amit nem értékelhet a saját sémái alapján, és végre megkezdheti a gyászmunkájának következő szakaszát, az elengedést.
A sorozat fekete humora okos és sokszor meredek, a részletekben rejlő finom érzékenységgel párosítva pedig az After Life a kontrasztos érzelmek nagy sorozata. Nem csak Gervais karaktere emlékezetes, hanem a prostituált, a helyi díler és a temetőben ücsörgélő özvegy is azok, akik folyamatosan noszogatják az élet irányába Tonyt. Az én ízlésemnek hirtelen és kidolgozatlan Tony pálfordulása egy boldogabb irányba, ettől függetlenül a sorozat nagyon élvezhető, sírva nevetős sztori, ami után azért reggel megint jobb érzés lesz felkelni.
Kommentek