Örülhet a virágnak a feminista? Mit kérek nőnapra?

O Kitti 2020 március 08.

Talán nem is gondolnátok, hogy a mai virágcsokros, munkahelyen köszöntős negédeskedésnek semmi köze nincsen az eredeti nőnaphoz - annak gyökerei ugyanis 1919-ig nyúlnak vissza, amikor egy New York-i nőnapon két badass német delegált kezdeményezte, hogy minden évben rendezzék meg a Nemzetközi Szocialista Nőkonferenciát. És az, hogy a Szovjetunió élen járt a nők szavazati jogának kinyilvánításában, már 1917-ben kinyilvánították, és onnantól kezdve az összes kommunista ország átvette a gyakorlatot? A nőnap a szocialista mozgalom részévé vált.

Persze, így már érthetőbb a kép: az agyondolgoztatott munkásnő, aki otthon a második állását, a háziasszony szerepet viszi, egy napra meg le van kenyerezve konyakosmeggyel és szegfűvel. Nálunk is él ez a gyakorlat, sajnos a rendszerváltással sem akar kikopni, és a szocializmusban nevelkedettek körében már lehet, hogy nem is fog. 

Photo by Brian Kyed on Unsplash

A nőnap eredetileg egy nőjogi mozgalmi ünnepi, forradalmi lehetőség arra, hogy felhívjuk a figyelmet, a világ parlamentjeiben a döntéshozók alig 25 százaléka nő, a bérkülönbség a női és férfi fizetések között még mindig magas, az ENSZ adatai szerint 3-ból 1 nő tapasztal az élete során legalább egyszer nemi alapú erőszakot, zaklatást, hátrányos megkülönböztetést, szexizmust. Mindannyian, akik nők vagyunk, ismerjük a női testet övező kérelen közeledéseket, véleménynyilvánításokat, az okozott komplexusokat, súlyosabb esetben mentális zavarokat, testképzavarokat. 

Az ENSZ idén 12 lépéses Gender Equality programot hirdetett meg, amihez bárki csatlakozhat, mert úgy gondolják, a változást nem csak jogi szabályozással lehet elérni. Óriási súlya van annak, hogyan viselkedünk a hétköznapokban, és milyen példát mutatunk másoknak - akik akár észrevétlenül is “másolni” kezdik a jó gyakorlatokat, ha pozitív mintákat állítunk eléjük.

Belevágok, és ki fogom próbálni, mennyire tudom a 12 pontot általános gyakorlattá szervezni az életemben, és erről be is számolok nektek hamarosan. Azt sem hagyom ki, hogy a közvetlen környezetemben tapasztalok -e változást. Ilyesmire gondolnak a 12 pontban: házimunka megosztása, szólalj fel a szexizmus ellen, gondolkodj emberiségben, nem bináris felosztásban stb. Ha te előbb kipróbálnád a challange-et, akkor ITT tudsz róla bővebben olvasni. 

people holding flyers during daytime

Photo by Josh Howard on Unsplash

Annyi mindenről írhatnék, ami minket, nőket érint, és megtanultunk velük együtt élni annak ellenére, hogy a testünk és a lelkünk is szenved tőlük. 

A kórházi szülési horrorsztorik, az abortusz, egyáltalán a reprodukciós jogainkról való folyamatos, sokszor (de nem kizárólagosan) férfiak általi ítélkezés, a tökéletesség végső hajszolása, amit sosem érhetünk el, hiszen nem létezik, a másoknak való kényszeres megfelelés vágya, hogy jó nőnek tartsanak, hogy törekvők is legyünk, de azért ne túl karriersták, mert attól egy férfi csak megijed, hogy mikor szülünk már gyereket, és miért csak egyet vagy annyit se, hogy vannak családok, ahol a nőket a saját férjük erőszakolja meg, ott nincs ellenkezés, meg védekezés, és jön a nem kívánt teherbeesés, a lelki trauma csak mélyül és mélyül, hogy nincs valódi intézkedés családon belüli erőszak esetén, hogy minden héten legalább 1 nő meghal a partnere általi bántalmazásban… nem folytatom most,  sok. Rosszabb napokon én is alig bírok szembesülni a hírekkel. Neked is sok, kedves olvasó.  Ugye, hogy pármondatos bekezdésben felsorolva elviselhetetlen a gondolat, hogy ez még mindig, napról napra, órára órára megtörténik munkahelyeken, a szomszéd lakásban, vagy éppen a saját családodban? 

 

A férfiaknak sem egyszerű. Nem kell általánosítani, mert olaj a tűzre - a férfiak is rengeteg alkalommal annak a hipermaszkulin, emberellenes patriarchátus áldozatai, amitől mi, nők is rengeteget szenvedünk, Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sok problémát okozhatnak a szexista a férfiak, a legtöbb fent leírt probléma tőlük származik, vagy az ő hallgatólagos beleegyezésükkel történik. Azonban rengeteg fiút, férfit ismerek, aki maximálisan egyenlő partnernek tekinti a nőket, és ajh, mekkora szükségünk van rátok! Március 8-án őket is ünneplem: a csodálatos férfi barátaimat, akik mindig meghallgatnak, kíváncsiak a véleményemre, támogatnak, és a szerelmemet, aki mellett egy percig nem kellett sohasem engednem a néha mindent felemésztő szabadságvágyamból (el tudtok képzelni egy beszélgetést, ahol a két fél, alig pár hónapos kapcsolatban meg tudja beszélni, hogy félrelépéssel kapcsolatos ábrándjai vannak, mindezzel nyugodtan és higgadtan, a másik vágyait tiszteletben tartva birkóznak meg, konszenzusra jutva?) 

Engem meg egyáltalán nem zavar, ha virágot kapok. Helyesbítek: nem mindegy, kitől. A barátomtól kapott virág minden alkalommal a szívembe talál, nem gondolom, hogy le akar kenyerezni valamiért, kompenzálni valamilyen hiányosságért, egyszerűen szeret, és szereti így kifejezni a szerelmét. Ebből a szempontból ódivatú vagyok, szeretek virágot kapni. Tőle. Mert őszinte. Mert nem korlátoz, kihasznál, elnyom, hanem szeret. Hát mi lehet rossz egy csokor virágban? (jó, hagyjuk már ezt a halott virágok ajándékba dolgot, nem egy egész bokrot vág ki :D).

A barátom apukájától is szívesen fogadom, ugyanazon okokból, mint a fiától. Tényleg kedvel és tisztel, akárcsak én őt.

Szerintem, tudjátok miért hoznak nekünk virágot azok a férfiak, akik valóban szeretnek minket?

Egyszerűen felnéznek ránk.

A saját evolúciós teóriám, hogy benne van a női termékenység iránti csodálat (független attól, hogy valaki valaha használni fogja ezt a képességét, mégiscsak lenyűgöző, hogy a női test életet képes adni), az erő, a határozottság, az intellektus és az érzékenység, szépség, a mozdulatok, a tudás, a tapasztalat ilyen vagy olyan arányú kombinációja. Tudom, tudom, nem minden nő ilyen, hiszen vannak kifejezetten karakán nők, és vannak olyanok, akik szeretnek a háttérben maradni. Maguktól, saját döntésükből. Semmi sem kötelező, ez (lenne) a jó ebben. 

A céges, munkahelyi cserepes ibolyaosztástól kifutok a világból, ez is akkor kivétel, ha a vállalat progresszív, és valódi erőfeszítéseket tesz a nemek közötti egyenlőségért, nem csak szivárványos ajándéktárgyakkal próbálja elhitetni, hogy szociálisan mennyire érzékeny. Jó példa erre a Vodafone 16 hetes, fizetett szülési szabit biztosító intézkedése. Az LMBT+ emberek különösen sérülékeny csoportja extra odafigyelést igényel a diszkrimináció, a bullying és a mentális egészség szempontjából. Hogy ebben egy vállalatnak mi a felelőssége? Rengeteg, ugyanis jobbára a második otthon az iroda, ahol minimum napi 8 órát töltünk. 

Annyi nagyszerű nőt sorolhatnék most fel. Ez az év során úgyis meg fog történni. Interjúkat, sztorikat hozok majd nektek, olyan női történeket, amelyekből mindannyian tanulhatunk, erőre kaphatunk, erősíthetjük az összetartozást. Ezek közül sok a saját személyes sztorim lesz, mert végre az önbizalom azon szintjén állok, hogy merek írni a saját életemről, lesz, ami lesz. 33 év kellett hozzá, de megérte.

Image may contain: 2 people

A legjobb barátommal 20 éve ismerjük egymást. Itt éppen 2003-ban örülünk valaminek nagyon. 

Boldog nőnapot, drága olvasók, tudjátok, hogy tényleg ott van bennetek az esély egy jobb, szép, boldog életre! Rajtatok múlik, fájdalmas döntések és elhatározás is szükségesek hozzá. 

Kívánom, hogy idén vágjatok bele az álmaitokba!

folyt köv. 

Olvass még! 

Ez kellett hozzá, hogy megszeressem a testemet >>

 

lánylétedre a Facebookon >>

 

lánylétedre az Instagramon >>

Kommentek

süti beállítások módosítása