Egyértelmű, hogy a legjobb dolog, ami Kurt Cobain hagyatékával történhetett az, hogy Brett Morgen rendező elkészítette a Nirvana frontemberéről szóló dokumentumfilmet.
10/* * * * * * * * *
Február elején Berlinben jártam, az utazás célja többek között az volt, hogy a Berlinalén ne hagyjam ki a Cobain: Montage of hecket. Jegyvadászás, az első időpontok online jegyeladásai két perc alatt sold outra váltottak a hivatalos honlapon, végül az egyik utolsó vetítésre sikerült jegyet szerezni.
Elég magas elvárásokkal érkeztem a vetítésre, Nirvana-fanként sokan nyilván a legapróbb részletekig elemzik a filmet, Kurt minden egyes mozzanatának jelentőséget tulajdonítanak, így vékony jég, amikor valaki egy rocklegendáról készít életrajzi filmet, ráadásul azt gondolnánk, Kurtről mindent elmondtak már - Morgen viszont nagyon okosan és érzékenyen nyúlt hozzá ehhez a témához.
Cobain archívuma fölött özvegye, Courtney Love rendelkezik, aki teljes hozzáférést engedett a rendezőnek (a Berlinalén Morgen azt is elmondta, hogy Courtney a filmet csak az első nyilvános vetítésen, a Sundance-en látta. Mi ez, ha nem eszelős bátorság egy halott rocksztár feleségétől?) Az már az előzetes sajtóhírekből is kiderült, hogy a pár közös lánya, Frances Bean Cobain executive producerként vett részt a film elkészítésében, és nemrég Rolling Stone-nak adott egy interjút (nagyon ritka alkalom, hogy megszólal a nyilvánosság előtt. egyébként képzőművészként dolgozik), amiben azt is elmondta, hogy nem igazán csípi a Nirvanát, de azért a “Territorial pissing egy kibaszott jó dal”.
(Brett Morgen februárban a Berlinalén)
Brett Morgen felkonferálta a filmjét, valamint a közönség kérdéseire is válaszolt a vetítés után: kiderült, hogy 2008 környékén találkoztak először Courtney Love-val, azóta dolgozik a filmen, semmit nem akart elkapkodni. Elmondta, hogy aki egy Nirvana-doksira számít, az csalódni fog, mert ez a film kifejezetten Kurtre koncentrál, az aberdeeni srácra, aki tehetséges művész, érzékeny ember, frontember, férj és apa volt - a rendező amúgy elismerte, hogy neki is akkora utazás volt ez a munka, hogy miután befejezte a filmet, bezárkózott a mosdóba és zokogni kezdett, amiért nem ismerhette Cobaint. A vetítés előtt jó előre figyelmeztetett, hogy a film nagyon hangos lesz, “but this is Nirvana” (a mellettem ülő a kétórás vetítés alatt az összes zenei betétnél befogta a fülét).
A Montage of heck annyira jól sikerült, hogy azt hiszem, a Cobain-életművet innen nagyon nincs hova elvinni még az életrajzi doksik sorában.
Az hozzátartozik a dolgokhoz, hogy ez az első, a család által is jóváhagyott és támogatott életrajzi film a zenészről. Korábban soha nem látott home videokat nézhetünk: elképesztően intim képek, amiket Courtney és Kurt a saját otthonukban vettek föl, egyszerre szomorú és vicces jelenetekkel. Közös heroinmámor vagy éppen csak babafürdetés - ahogy Courtney Love mondta, úgy tűnik, tényleg egymásnak lettek tervezve ők ketten. Ahogy futnak ezek a képek, akaratlanul is az az érzése támad az embernek, hogy ilyennek képzeli azt a szerelmet, amit mindenki át akar élni.
Kurt hangja narrálja a filmet, sokat beszél például a középiskolai évekről, a tinik kegyetlenségéről, kiderül, hogy egy időben az osztálytársai Retard fuckernek csúfolták. Elhagyatott, összezavarodott gyerekként agresszióval és bezárkózással védekezett, rokontól rokonig vándorolva, szállást keresve - aztán jött a fű és a gitározás. Fölösleges spoilerezés nélkül: egy kamasz srác elbeszélése az elutasítottságról és arról, hogyan menekült a zenélésbe. Ezt a korszakot animációkkal is illusztrálták a filmben.
Gyerekkori kézi kamerás felvételekkel, családi interjúkkal ismerjük meg a gyerek Kurtöt: Kurt nővére, anyja, apja, mostohaanyja, ex-barátnője is megszólal, és persze Krist Novoselic és Courtney Love. Dave Grohllal is készült interjú, de állítólag határidők miatt már nem fért bele a filmbe. A kölyök Kurt egyébként hihetetlenül cuki, mosolygós gyerek volt, ebben a fordulópontot a saját édesanyja szerint is a szülei válása jelentette.
Cobain naplóit, illusztrációit, rajzait, firkáit is felhasználták. Attól tartottam, hogy túlságosan bele fog túrni Kurt privát cuccaiba a film, de nem, finom arányérzékkel tartja meg az egyensúlyt, közben mégis tökéletes képet kapunk a személyiségéről úgy, hogy a rendező egy percre sem él vissza azzal, hogy korlátlan betekintése van a rocktörténet egyik leghíresebb zenészének magánéletébe. Vannak még backstage-felvételek,videok a kezdeti turnékról, utazásokról, koncertekről és végig reméltem, hogy Kurt öngyilkossága nem lesz téma, főleg nem elromanticizálva.
Szerencsére Brett Morgen ennél jóval okosabb rendező: éppen csak a film végén, feliratozással kerül szóba a Nirvana frontemberének halála.
A Berlinalén a közönséget az is érdekelte, hogy Morgen szerint Kurt megmenthető lett volna vagy nem volt remény arra, hogy folytatni tudja az életet. Morgen nem akart találgatásokba bocsátkozni, úgy válaszolt, hogy “sajnos nem vagyok pszichiáter, hogy erre válaszolhassak, de nem is tudok és nem is akarok”. A kérdésre, ami Frances Bean kimaradásáról érdeklődött, Morgen úgy válaszolt, hogy nem lett volna releváns Francest szerepeltetni a filmben, hiszen még két éves sem volt, amikor az apja meghalt.
A Montage of heck egyébként megerősíti, hogy Kurt a leghíresebb feministákhoz tartozott: ott vannak például a Polly, a Rape me vagy a Mr. Moustache vagy a fentebb már említett Territorial pissings című számok, mindegyikben a nők elleni erőszakot ítéli el.
Kurt Cobain rajza a Mr. Moustache című Nirvana-dalhoz, a Bleach albumon hallható
Nálunk moziban sajnos nem lesz látható a Montage of heck, a DVD-n viszont állítólag lesz magyar felirat is. Az HBO májusban mutatja be a filmet. Nem csak rajongóknak ajánlott, de nem árt pár papírzsepivel is felszerelkezni. Kurt intelligens volt, vicces és utolsó éveiben nagyon szerelmes - a Montage of heck az ő sztoriját meséli el, túl a hype-on, öngyilkosságon, drogokon arról, ki is volt valójában ez az egyszerű zseni.
Olvasnál még?
Viktoriánus gifek felnőtteknek >>
Egy 25 éves szexmunkás élete képekben >>
Keress a Facebookon! >>
Kommentek