A Making a murderer a nemrég nálunk is debütált Netflixnek hála már itthon is elérhető, egyelőre csak angol felirattal.
A 10 részes doku-széria, Stephen Avery történetét dolgozza fel, akit 1985-ben Wisconsin államban börtönöznek be nemi erőszakért, de 18 évvel (!) később egy DNS-teszt felmenti . Bár az első bűncselekmény felderítése, és a vádlott elítélése már maga megérne egy tíz részes dokumentumfilm sorozatot, Steven Avery megpróbáltatásai itt nem érnek véget, hiszen 2005-ben, röviddel azután, hogy pert indít az állam ellen, gyilkossággal vádolják meg, amiért most életfogytiglant kap, de ezúttal az unokaöccsét is bevarrják.
De mégis mitől működik ennyire ez a sorozat?
Bár a Fargo is kacérkodik az igaz történeten alapulással, a Making a Murderer esetében tényleg valós eseményeket látunk, hiszen a perekkel kapcsolatos interjúk, vallomások, és maguk a tárgyalások is mind dokumentáltak, ahogy a börtönből folytatott telefonhívások is. A készítők pontos idővonalat építenek fel ezekből a forrásokból, amiket az Avery család vallomásaival színeznek tovább, illetve Avery ügyvédei is rendszeresen megszólalnak. A sorozat gyorsan letisztázza az első, alaptalan ítélet körülményeit, majd részletesen bemutatja a második pert, a bizonyítékoktól egészen az ítélet kimondásáig.
A médiavisszhangot követően több vád is érte a készítőket, hogy eltekintettek olyan bizonyítékok bemutatásáról, melyek inkriminálhatnák Averyt, illetve elhallgattak állatkínzással és egyéb zaklatással kapcsolatos incidenseket, amik rossz színben tüntethetik fel alanyukat. Saját bevallásuk szerint azonban nem Avery felmentése volt a sorozat célja, hanem hogy rávilágítson, hogy az amerikai igazságszolgáltatás rendszere hibás, ha ilyen és ehhez hasonló nyomozások és tárgyalások után emberek kerülnek rács mögé.
Avery maga a megtestesült antihős, előélete távol sem ártatlan, a családja roncstelepén dolgozó hilbilly,
akinek már korábban is meggyűlt a baja a helyi rendőrséggel, egy későbbi barátnője pedig (egy sorozaton kívül adott interjúban) azt nyilatkozta, bántalmazta őt kapcsolatuk alatt. Korábbi bűntények ide vagy oda, Averyt fénysebességgel ítélik el 1985-ben, az első nemi erőszakért, annak ellenére, hogy a bizonyítékok egy másik, ismert bűnöző irányába mutatnak, akit egyébként az Averyt felmentő DNS vizsgálat is megerősít, 18 évvel később. A második vádat követően a média azonnal bűnösnek nyilvánítja, amelyet az esküdtszék is követ.
Ha ez a cikk érdekelt, ez is fog >> Mit tud a Tarantino-kultusz újabb darabja? Megnéztük az Aljas nyolcast >>
A néző emocionálisan azonnal bevonódik, hiszen az első nyomozás és ítélet a későbbi felmentés fényében egyszerűen felháborító, későbbi vizsgálatokból kiderült, hogy rendőrségi alkalmazottak eskü alatt hazudtak, legalább egyikük tisztában van azzal is, hogy ártatlan embert börtönöztek be. Így természetesen a második vád tárgyi bizonyítékaihoz is némi szkepticizmussal áll a néző, a védelem pedig komoly logikai buktatókra mutat rá az ügyészség érvelésében.
- The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst
-
Homicide Hunter: Lt. Joe Kenda
Olvastad már? Bemutatkozik a lánylétedre >>
A tizenéves unokaöccs kicsikart vallomása, Avery vére az áldozat autójában (amit nagy valószínűséggel egy vérmintából loptak, amit az első nyomozás során vettek tőle), hatáskörükön kívül tevékenykedő rendőrök a helyszínen részről-részre építik a felháborodást, a happy endeken felnőtt fogyasztó pedig a képernyővel kiabáló nyugdíjasként várja a feloldozást, ami nem jön. Avery és az unokaöccs is a mai napig börtönben ülnek, fellebbezési kísérleteik eddig nem jártak sikerrel, a bírói hatalom mossa a végrehajtó kezét. A nyomozások lebonyolítói nemhogy büntetést nem kaptak, egyiküket elő is léptették kiváló munkájáért. Némi elégtétellel szolgál, hogy a második per rendkívül ellenszenves főügyésze később szexbotrányba keveredett.
A kérdés pedig, hogy Avery valóban bűnös-e a második esetben továbbra is nyitott, ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a rendszer, ami elítélte nem rendeltetésszerűen működött.
Keress minket Facebookon is! >>
Kommentek