“Hogyhogy nem akarsz gyereket? Majd megváltozik ez!” A társadalom jelentős része el se tudja képzelni, hogy mások önszántukból döntenek úgy, hogy nem kérnek a gyereknevelésből. Zita és Péter is ilyen pár, feltettünk nekik pár olyan kérdést, amit mindenki meg akar, de senki sem meri megkérdezni tőlük. Őszinte beszélgetés született.
Szerintetek mi az oka, hogy manapság már beszélhetünk tudatos gyerektelenségről?
Zita: - A fogamzásgátlás megjelenése előtt nem lehet erről beszélni. Voltak nők, akik vállalták az abortuszt, de az tök más, mint a tudatos gyerektelenség. Nem ugyanaz a lelkiállapot a kettő, mint amikor hátsó udvarban stikában kellett elvégezni az abortuszt. Évszázadokkal ezelőtt a vagyonfelhamozás és az öröklödés rendszere függött a gyerekvállalástól, a vérvonal továbbvitele - és persze szurkoltak, hogy fiú legyen a születendő gyerek. Ebből a szempontból ez a szokás mára teljesen átalakult: most talán annyi a tét, hogy a harmincöt évre szóló lakáshiteledet törleszti-e valaki helyetted, ha meghalnál. Az, hogy a szakmádat, a műhelyedet tovább tudod-e adni az utódaidnak - ennek mára nincsen jelentősége. Új és más perspektívák nyíltak.
Vannak olyan országok, ahol elfogadott, ha tudatosan nem vállalsz gyereket, nálunk ez még furcsának számít. Van egy kolléganőm, aki nem akar gyereket, és ha megkérdezik, nem is feltételezik, hogy szándékosan döntött így, hanem
feltételezik, hogy biztosan valamilyen biológia katasztrófa áll a döntésének háttérben.
Ez a tudományos-biológiai oldala a dolgoknak, de közrejátszik még a városi életmód, az emancipáció, az, hogy van választási lehetőségünk, hogyan szeretnénk élni.
Ti is tudatosan döntöttetek úgy, hogy nem lesz gyereketek, Milyen reakciókkal találkoztok, ha ezt nyíltan kimondjátok az embereknek?
Zita: “Ó majd meggondolod magad, ez még megváltozik” - ez a leggyakoribb reakció. Ugyanakkor 14 éves korom óta tudom, hogy ez nem nekem való, mert egyszerűen nem akarom, ez pedig nem fog megváltozni. Voltak osztálytársaim, akik érettségi körül már azonnal teherbe estek, vannak, akiknek csak mostanában, 29 körül jött össze.
Szerinted egyszerűen így születtél vagy valamilyen esemény hatására döntöttél úgy, hogy nem vállalsz gyereket?
Anyukám mindig is szeretett volna gyereket, neki még meg kell békélnie a döntésemmel. Vannak macskáim, ők is kötöttséget jelentenek, bármennyire hihetetlennek hangzik. Egy gyereket nem hagyhatok 18 órára egyedül, én viszont még körbe akarom utazni a világot. Önző vagyok.
Ez szerinted önzőség?
Szerintem igen. Ott van anyu, ő azt az odaadást jelenti, ami semmi másban nincsen meg, ez a legfeltétlenebb szeretet. Ő azt hiszi királylány vagyok, de azért, mert az anyám. Erre én nem vagyok alkalmas. Természetesen képes lennék fizikailag felnevelni egy gyereket, nem gondolom, hogy hibás vagyok, vagy valami hiányzik belőlem, nem élem meg ezt negatívan. Van egy csomó választási lehetőség adott az életben: karrier, állattartás, dönthetsz a szexuális életedről, amit ma már nem csak reprodukcióra használunk, ezer más dologból választhatok. Viszont nem tudok terhes nőkkel kommunikálni.
Hároméves koráig semmit nem tudsz mit kezdeni egy gyerekkel, gondoskodást igényel, én türelmetlen vagyok, nem bírom a hisztit, már a negyvenedik órája ordít, te meg ringatod - hát nem tudom, hogyan reagálnék erre. Lelkileg, fizikailag tudom, alkalmas vagyok arra, hogy felneveljek egy gyereket. Nem erről van szó. Egyszerűen nem akarok.
Biztos van olyan, akinek a szülés csodálatos dolog, volt olyan osztálytársam, aki egész nap gyerekekkel akart foglalkozni, nemrég szült is. Nekik ez a cuki, nekem más. Vannak olyanok, akik ebben azért lelnek örömöt, mert a gyerek apjával egyébként nem jön össze kapcsolat.
Vannak, akik nem találták meg a számításaikat az élet más területein, ők lesznek a borzalmasan túlkompenzáló anyák. Az elhanyagolótól a szuperanyáig elég széles a spektrum, de nem mindenkinek ez élete nagy küldetése.
Van valami ehhez köthető fóbia is, a rugdosó gyerek látványa az anya hasában, meg persze senkinek nem akarom a méhét látni a Facebookon az ultrahangos felvételen. Szerintem egyszerűen para érzés, ha egy másik élet nő benned, olyan mint egy kibaszott horrorfilm. Ha ezt elmondod egy átlagos embernek, akkor elborzad. Persze nem akarom a saját gondolataimat másokra erőltetni. De nem akarok terhestornát, gátmetszést sem.
Hogyan látod magatokat/magadat tizenöt év múlva?
Borzalmas öregedésparám van. 30 éves és 40 éves korom között még majdnem ugyanúgy élhetek, mint most, a 40-en túlon még nem gondolkodom.
Érezted magad rosszul valaha emiatt?
Nem. Voltam amúgy terhes, de nem rázott meg különösebben, elvetéltem. Nagyobb traumát okozott, hogy altattak, műtét; anyukámat sokkal jobban kiborította. Nem váltott ki olyan érzést, hogy szeretném a gyereket. Védekeztem, és annak ellenére estem teherbe.
Amikor még úgy volt, hogy terhességmegszakításra kerül sor, három alkalommal kellett elmennem elbeszélgetésre abortusz előtt: annyira kitolják ilyenkor az időt, hogy elteljen a három hónapos intervallum, amíg elvetetheted a magzatot. Láttam az ultrahangfelvételeket, de ez nem az, amit a katolikusok mutogatnak, hogy már kis keze van, jaj de cuki. Akibe belenevelték, hogy ez a fogantatástól kezdve egy élet, annak nehezebb persze. Nekem nincs hozzá kötődésem, az egy petezsák. Ijesztő, hogy a keresztény szemlélet nevében ilyesmire buzdítanak. A nőknek ez nem olyan, mint a fogmosás, ahogy egyesek állítják. Van rá esély igen, hogy nem lehet többé gyereked. Döbbenetes ugyanakkor, hogy a tanácsadáson tudták anno, hogy iszom alkoholt, láncdohányos vagyok, antidepresszánsokat szedek. Ennek ellenére egy gyógyszerfüggő embert arra kérni… azzal jöttek, hogy a gyereknek ebből nem lesz problémája. Arra akartak rábeszélni, hogy szüljem meg és adjam örökbe. Miért is lenne a nőnek önrendelkezési joga a saját teste fölött kizárólagosan.
Persze nem biztos, hogy örökre veled marad a a gyereked apja,a gyereked viszont jobbára igen.
Csomó ember állítja, hogy több gyereket vállalna, ha több pénze lenne. A “hova szüljek” tipikus esete. Az anyagi jóléttől azonban nem mindig függ a gyerek boldogsága.
Mit szóltok ahhoz, hogy Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Intézetének igazgatóhelyettese tavaly azt nyilatkozta, hogy önzőnek tartja azt, aki tudatosan nem vállal gyereket?
Ez is mutatja, a téma milyen indulatokat vált ki az emberekből. Ez lehet az ő személyes meggyőződése, racionálisnak nem nevezhető, hirtelen érzelmi kitörés. Az empátia hiánya. Én nem bántok azzal senkit, hogy így döntöttem. Amúgy leszarom Pongrácz Tibornét.
Péter: ezt tévében nyilatkozni nagyon súlyos. Mehetne kapálni, az ilyennek nincs helye a Népességtudományi Intézetben. Magánvéleményt megfogalmazni ebben a pozícióban nem lehet, ez egy hülye. Állami szinten az a felelősség, hogy meglegyenek a gazdasági feltételek. Amúgy senkinek semmi köze ki hány gyereket, kitől, mikor, kapcsolatban, vagy házasságban csinál.
Ha Pongrácz Tiborné megállapítja, hogy X százalékkal több gyereket vállalnának az emberek, ha a lakhatási támogatás több lenne, akkor azon kell változtatni. Fura, ha büntethető vagy azért, mert nem ugyanúgy gondolkozol. Sokszor - főleg vidéken - a nők nem feltétlenül szabad akaratukból esnek teherbe. És nem biztos, hogy a gyerek magánügy.
Kövess Instagramon is >>
Zita: nem értem, milyen tekintetben közügy a gyerek. Belőlem hiányzik a hazafias érzés, túlszaporodott az ember, a magyart nem gondolom értékesebbnek a többi nemzetnél. Nem értem, miért kéne országokra lebontva nézni, hogy az európai fehér lakosság fogyatkozásnak indult. Persze itt a nyugdíjrendszer - ezért volt jó a magánnyugdíjrendszer.
Európában senki nincs arra kényszerítve, hogy vállaljon gyereket, hogy legyen aki dolgozik a gazdaságban. a nyugat-európai körülrajongott gyerekek, a család létezésének egyetlen eszköze, csak az újkorban szent és sérthetetlen, de a világ jelentős része még nem ezen felfogás szerint él. Az újra munkába állás ténye sem egyszerű, mert ma már annyira változnak a szakmák, hogy hosszabb kihagyás után nem tudsz visszakerülni.
Péter: Norvégiában ki vannak párnázva államilag, a cég nem érzi tehernek, meg átverve magát, a nő se, hogy elmegy szülni. A nemzeti cél zászlaja alá nem lehet mindent rendelni.
Szülessen sok- sok gyerek, de mi lesz velük? Senkit nem érdekel. Az egész társadalomnak be kellene fogadnia egy gyereket.
Van egy csomó rítus a norvég társadalomban: nem csak az állam tolja be a pénzt, tényleg szeretik a gyerekeket. Itthon szarnak rájuk. A kommunikáció (is) a hibás, a magyar társadalom kettős beszéde. Nyugaton az egyetemeken biztosított az anyáknak a bentlakás, tanulhatsz a gyerek mellett, gyerekmegőrzők a munkahelyeken. Itthon nem tudsz felszállni a babakocsival, - az emberek is toleránsabbak lennének, ha normális körülmények léteznének.
Olvass még! >> Nem lesz jobb attól, ha megélhetési kurvákról posztolsz >>
Az anyákat körbeveszi Norvégiában egy rendszer. Mondjuk nem megy a gyerek rögtön érettségi után tanulni, elindul utazni, az egyén és az állam közötti adok-kapok viszony, a konstrukció. Jobba szociális háló, ha kirúgnak, leég a házad, akkor sem kerülsz utcára, ad az állam, Sokat fizetsz, de sokat is kapsz. Szülessen sok gyerek, és ennek érdekében biztosítanak is minden körülményt, hogy ez megtörténhessen.
Még több poszt:
Itt a kulcs a női orgazmushoz >>
Keress Facebookon is! >>
Kommentek