1959-ben a párizsi Place Pigalle-on igazi karneválhangulat uralkodott, amolyan éves bohém összejövetel volt ez, ahol sztriptíztáncosok, kígyóbűvölők és sokszor transznemű nők vonultak és érezték jól magukat - a svéd fotóst, Christer Strömholmot annyira lenyűgözte a hely, hogy kilenc évig dolgozott projektjén, ami a Les amies de Place Blanche címet kapta. 

A majdnem tíz év alatt számos barátot szerzett és akkoriban egyedülálló, intim betekintést szerzett a transznemű emberek mindennapjaiba. Elkísérte őket dolgozni is: helyi lokálokban, sztriptízbárokban találhattak ekkoriban munkalehetőséget a transzneműek - abban a korban, amikor Charles de Gaulle felesége, Yvonne még a miniszoknya ellen is erkölcsrendészeti kampányt indított.

Ezek az emberek, akik legtöbbször marginalizálódva, a társadalom peremén léteztek, sokszor prostitúcióból tartottál fenn magukat - nem ritkán a rendőri korrupció segítségükre volt ebben: a rendőrök szexuális szolgáltatás fejében hallgatást ígértek.

A legtöbben a mindennapos megélhetésre költötték a pénzüket, hotelekre, ahol éppen meghúzták magukat, sokan pedig hormonkezelésekre, átalakító műtétekre próbáltak pénzt spórolni. 

Strömholmot igencsak megváltoztatta és más, érzékenyebb emberrá formálta a párizsi LMBTQ közösségekben eltöltött idő. 2002-ben újra kiadták a munkásságát - íme, ízelítő a Les amies de Place Blanche fényképeiből.