Nem volt nehéz találnunk 10 olyan nőt, akik maradandót alkottak/mondtak/tettek az elmúlt években. Ha éppen motivációra van szükséged, mert éppen minden unalmasnak és egysíkúnak látszik, vesd bele magad ezeknek a nőknek a munkásságába! Mindegyikük annyira inspiráló, hogy pár mondatban lehetetlenség bemutatni bátor és okos világukat, de azért teszünk egy próbát. Pattints hozzá egy sört vagy egy pohár bort - a girl powert nem lehet megállítani.
Hillary Clinton
A demokraták amerikai elnökjelöltje nagyon hosszú utat járt be, amíg eljutott a 2016-os elnökválasztásokig. 68 évesen, nőként, egykori first lady-ként és ex-külügyminiszterként, New York állam egykori szenátoraként indul el Amerika első emberének státuszáért. Ellenfele a republikánusok részéről Donald Trump, akinek a jelölését nagyon sokan és hosszú ideig egy kézlegyintéssel intézték el, mostanra viszont a legfrissebb felmérések szerint hátránya alig öt százalék Clintonhoz képest. Természetesen az egész fejlett világnak - a nőknek kiváltképpen - óriási visszalépés lehet Trump győzelme, aki köztudottan híres a nőket elnyomó, megszégyenítő retorikájáról. Hillary ezzel szemben az a politikus, aki végig konzekvensen kiáll a nők ügyéért egészségügyi kérdésekben is - alapvető emberi jognak tartja az abortuszt, fontosnak a születésszabályozást, a kisgyerekes fekete nők lakhatását - alapítványa számos harmadik világbeli ügyet támogat. A minimálbér emelésével jó politikushoz méltón ő is kampányol. Érezhetően nyomatják a kampányát a fiatal egyetemisták között is, legutóbbi ígérete szerint az állami főiskolai és egyetemi képzésekért nem kellene fizetniük az évi 125 ezer dollár alatti bevételű családoknak.Támogatja a fegyvertartás korlátozását.
Talán azt mondanom sem kell, hogy az Egyesült Államoknak még nem volt női elnöke. Hillary igazi történelmi áttörést érhet el - magabiztos tárgyalási stílusának köszönhetően évtizedek óta bizonyít egy csak férfiaknak fenntartott színtéren, a közéletben, még akkor is, ha például külügyminiszterként voltak megkérdőjelezhető döntései (a 2012 bengazi támadás utáni nem intézkedés). Clinton győzelme pozitív fejleményeket ígérhet a világ nőinek, LMBTQI-közösségeinek is - persze ő is politikus és tudjuk jól, hogy a elnökválasztási kampány a szépen csengő ígéretektől hangos. Kritikák szerint Clinton nem tekinthető eléggé feministának (? a kategória kritériumait ki dönti el?), mert nem hagyta el a férjét annak idején a híres Lewinski-botrányban. Nem gondolom, hogy emiatt kevésbé lenne feminista, a házasság kompromisszumok és megbocsátások halmaza - különösen nehéz téma a világ vezető nagyhatalmának elitpolitikai köreiben.
Beyoncé
Be kell valljam, nagyon sokáig nem csíptem Beyonce-t: túléneklős popslágereket gyártó celebnek tartottam, meg hát egyértelműen nem az én zenei világom - ez valamikor a Run the worldnél kezdett megváltozni. Láttam koncert közben, egyértelmű, hogy micsoda gépezet áll a Beyoncé márkanév mögött, de részemről a hatása elhanyagolható volt (a Single ladies dallamaitól bármikor kiver a verejték). Aztán jött ez a meglepetésalbum dolog, zéró előzetes marketing nélkül kidobott egy 12 számot tartalmazó lemezt, a Lemonade-album pedig egy igazi feminista kiáltványnak tekinthető - semmi áriázás vagy uncsi R&B-elemek, viszont van itt rock, country és hip-hop, plusz olyan szövegek, hogy az állam leesett. Nem csak a megcsalt nő dühös kifakadásán, de úgy általában a női erődemonstráción és a döntéseken van a hangsúly a lemezen - a 6 inch heels, a Sorry vagy a Don’t hurt yoursell, a Freedom, a Formation… és felsorolhatnám a teljes tracklistet, mert ez az album hozza, amit egy poplemeznek kell és még annál többet is: szórakoztat és teljesen új irányt mutat a mainstreamnek. Teljesen hidegen hagy a marketingblabla a házassága széteséséről körüli pletykákról, bár egy ilyen lemezt nem lehet úgy felvenni, hogy a híresztelésekből semmi sem történt meg. Annyira Beyonce sem jó színész. Külön plusz pont a politikai áthallásokért, a rasszizmussal szembeni kiállásért.
Sheryl Sandberg
A digitális világ egyik legbefolyásosabb és legjelentősebb figurája a jelenleg 46 éves Sandberg, számos nemzetközi összeállítás élmezőnyében szerepel. Mára a Facebook ügyvezető igazgatójaként akkora karriert futott be, hogy a legnagyobbak között emlegetik - valószínűleg nem bánta meg, hogy Zuckerberg hívására 2008-ban otthagyta a Google egyik alelnöki pozícióját.
Túl vagyok rajta 18+ >>
A Harvardon gazdasági diplomát szerző Sheryl Sandberg rekordsebességgel tette profitábilissá a Facebookot, a világ nőinek igazi álom karrierutat felmutatva ezzel. Hivatástudata nem merül ki a Facebookban: elkötelezett feminista, számos előadást tart arról, miként tudnak a nők is érvényesülni a munkaerőpiacon, sőt, még egy könyvet is írt a témában. A pár éve lecsengett Ban bossy!-kampány egyik támogatója, amiben a a főnökösködőnek tartott nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat igyekezett lebontani.
Egyik kedvenc tanácsom tőle konkrét és átvitt értelemben is használatos: “Mindig ülj az asztalhoz!”.
További inspiráló példa: Susan Wojcicki (Youtube - CEO)
Kathleen Hanna
A kilencvenes évek eleji feminista hullám Amerikában nagyban köthető a mára ikonnak számító Kathleen Hannah nevéhez - a Seattle és környéki lányzenekarok felfutásában, a riot grrrl mozgalomban sokan őt tartják a kulcsfigurának. Kathleen Hanna a Bikini Kill nevű zenekarával, jellegzetes énekstílusával, punkos attitűdjével és dalszövegeivel valami egészen újat mutatott ahhoz képest, ami addig jellemezte a szcénát: dühös, kiabálós dalaikban a Bikini Kill nyersen kifejezte ellenérzéseit a patriarchátussal szemben - Kathleen pedig elindította a saját fanzine-ját is, amik további lökést adtak a bontakozó riot grrrl-hangulatnak.
Azóta dokumentumfilm készült Hannáról, mindenféle lehetséges ikoni státuszba besorolták. A Le Tigre nevű viszonylag sikeres formációja és egy Lyme-kór diagnózis után pár éve a The Julie Ruinban zenél, ami a korai Bikini Kill - évekhez képest természetesen jóval tisztább és szofisztikáltabb hangzású, de szerencsére közel sem megalkuvó lemezeket gyárt.
Hasonló példák: Hole, L7, Babes in Toyland, 7 year bitch, Sleater-Kinney
Judith Butler
Judith Butler egy cseppet kakukktojás a felsorolásban, mert nem tekinthető egyértelműen feminista szerzőnek, viszont semmiképp sem értelmezhető a feminizmus kontextusa nélkül - napjaink egyik legfelkapottabb filozófusa jelenleg a Berkeley Egyetemen tanít, de számos esetben tart előadásokat a világ más pontjain is. A feminista elméletet kritikus szemmel vizsgálja, nézetei lényegében meghaladják a hagyományosan dualista, férfi-női oppozícióra épülő párbeszédet, a hangsúlyt a társadalmi nemre, azaz a genderre helyezi. A testet egy átpolitizált dimenzióban látja, ahol viselkedésünket az általunk és nevelésünkön keresztül felépített társadalmi nem szabályozza - Judit Butler gondolatai több mint forradalmian újítóak. Az egyik kedvenc szerzőm, akit kissé nehéz értelmezni, de a ráfordított idő sokszorosan megtérül, sokkos önkívületben bolyongtam emlékszem, mikor a szakdolgozatomhoz anyagot keresve kutattam Butler írásai között. Ajánlott könyvei: Problémás testek, Jelentős testek.
Ajánlott még: Gloria Steinem (sajnos egyelőre csak angolul olvasható), Michel Foucault.
Lena Dunham
Tudom, hogy az emberiség egy részét Lena Dunham nevének kiejtésétől is kiveri a víz, a másik fele pedig szinte áhitattal imádja. Tény visszont, hogy ennyire kendőzetlenül jóban lenni a saját testünkkel, főleg akkor, ha az eltér a jelenleg szépnek tartott ideálistól, eléggé felszabadító lehet. Az, hogy valaki középső ujjat mutat mindenkinek és fesztelenül meztelenkedik végig egy tízrészes évadot, mindenképpen elismerésre méltó. Lena Dunham kifejezetten olyan jelenetekkel írta tele saját sorozatát a Girlst, amelyekben a világ láthatja a kínos, furcsa vagy megdöbbentő szexuális történeteit és amelyeket sokan jól ismernek.
Közben nem szégyelli a testét, magától értetődő természetességgel meztelenkedik egy olyan platformon, a televízióban, ahol a szabályos testű, gyönyörű nőkhöz vagyunk szokva.
Mindaddig szuperül működik a sorozat, amíg a meztelenség ábrázolása élethelyzetből fakadóan, zsigerileg indokolt, viszont elvérzik a harmadik évadtól, ahol Lena Dunham a saját maga missziójának megszállottjává válik és elgyengül a sztori abban, amiben eredileg újító volt- öncélúvá válik. Ennek ellenére Dunham az egyik legfiatalabb forgatókönyvíró, akinek önálló HBO-sorozata fut, immár a hatodik évaddal.
Malála Juszafzai
A pakisztáni születésű lány alig múlt 18 éves, amivel a legfiatalabb a Nobel-díjasként is beszélhetünk róla. Azt hiszem, ha valakire használhatjuk a badass kifejezést, akkor rá biztosan. Szunnita muszlim családból származik, a hagyományokkal ellentétben értelmiségi édesapja fontosnak tartotta lánya oktatást, aki már nagyon korán feleszmélt a tálibok uralta Mingora városban az igazságtalanságokra, a lányoknak ugyanis megtiltották az iskolába járást és a tanulást. A kormányerők hamarosan újra visszaszerezék a hatalmat a terület felett, Malála pedig blogot indított az életéről és a nők helyzetéről, ami bejárta a világ fontosabb médiumait. Hamarosan azonban a tálibok merényletet követtek el ellene, amit valamilyen csoda folytán a lány túlélt és hamarosan Angliába költözött. Aktivista munkáját azóta is folytatja, dokumentumfilm is készült róla He named me Malála címmel.
Emma Watson
Őt talán senkinek nem kell bemutatni, legutóbb a Colonia című filmben láttam, amitől mondjuk kevésbé voltam feldobva, nem úgy mint attól, hogyha bárhol beszélni hallom Watsont gender equality ügyben. Persze, lehet mondani, hogy privilegizált helyzetű, fehér ciszgender nőként könnyű beszélni az egyenlőtlenségekről, de akár túl is léphetünk a demagógián és figyelhetünk arra, milyen beszédet mondott a színésznő két évvel ezelőtt a He for she kampány megnyitóján a UN Women nagyköveteként.
A kampány célja az volt, hogy bátorítsa a nőket, bevonja a férfiakat a párbeszédbe és a világ kormányainak, nagyvállalatainak figyelmét is ráirányítsa a témára, aminek megoldását nem lehet tovább halogatni. Az oktatás, az egészség, a munka, erőszak, politika és identitás témakörökre lebontott kampányban minden problémakörre jut figyelem - érdemes csekkolni a kampány eredményeit folyamatosan!
Amy Schumer
Még mindig tartja magát a sztereotípia, hogy a nők kevésbé viccesek - Amy Schumer fogja az összes társadalmi elvárást és olyan stílusban parodizálja vagy teszi őket kellemetlenné a néző számára is, hogy egyszerre akarom a show-ját végtelenítve nézni és a legjobb barátja lenni. Folyamatosan kritizálják, hol azzal, hogy kövér, máskor azzal, hogy nem elég szexi, de Schumer jól láthatóan leszarja, bárki bármit mond róla és közben nagyon jól szórakozik.
Hasonló példa: Jennifer Lawrence
Laverne Cox
Eleve az Orange is the new blackben hihetetlenül jó karaktert játszik, végre egy sorozat, amiben azt is láthatjuk, hogyan viseli egy gyerek, ha az apja elhatározza, hogy ezentúl nőként fog élni. Cox rendszeresen felszólal az LMBTQI emberek jogaiért, az első transz nő, aki felkerült a Time magazin címlapjára és az első trangender személy, aki állandó szereplője lesz egy csatorna saját gyártású sorozatának. Én arra leszek kíváncsi, mikor kap egész estés szuperprodukcióban főszerepet nem transznemű karakterként.
Hasonló példa: Caitlyn Jenner
Kommentek